Sziasztok!

Azt hiszem elérkeztünk ahhoz a ponthoz, mi a teendő akkor, amikor megfogalmazódik bennünk a munkahelyváltás gondolata.

Amikor valakiben először tudatosul az a felismerés, hogy reggel, ébredés után az első gondolata: "Jaj, már megint egy újabb munkanap, ismét végig kell hallgatnom a magánéleti fejleményeket, nem bírok ki több pletykát, és egyáltalán elegem van az egészből!!" Na ez az a pont, ahol megvesszük az első hirdetési újságot, esetleg szabadidőnkben beregisztrálunk egy-két álláskereső oldalra, csak úgy, érdeklődés szinten.

És itt az első buktató: nem gondoljuk át, miért keresünk másik állást? Talán a munkahelyi viták elől menekülünk? Nem tudunk kijönni a kollégáinkkal? Messze van az iroda és sokat kell utazni? Túl sok a tennivalónk, állandóan határidős munkánkkal látnak el minket? Esetleg az elismerés hiányzik nekünk? Vagy túl sokat kell túlórázni, emiatt kiszámíthatatlan az életünk? 

Tulajdonképpen ezek a leggyakoribb indokok az álláskeresés elkezdésében.

De egy fontos dolgot ne feledjünk: a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket!

Tudom közhely amit írtam, de van igazság benne. Tapasztalatból mondom azt, ha egy dolgot nem oldottam meg az adott helyen és időben, az élet újra elém hozta,  csak máskor és máshol. Egészen addig, amíg nem voltam hajlandó foglalkozni a megoldásával.

Tehát: ha elhatároztuk azt, hogy álláskeresésbe kezdünk, először is gondoljuk át, mi az a dolog, ami miatt váltani szeretnénk. Most magam ellen fogok beszélni, de mégis azt mondom, hogy próbáljuk először a problémát megoldani, megbeszélni az érintettel a minket bántó helyzetet, és csak akkor érdemes másik állás után nézni, ha a beszélgetés nem vezetett sehova, a helyzet nem változik, sőt lehet még rosszabb is lett.

Ha hasonló helyzetben vagytok, fontolgatjátok a munkahelyváltást, először beszéljétek meg a helyzetet és csak azután kezdjetek önéletrajzírásba.

Következő alkalommal innen folytatom!

Addig is mindenkinek szép napot!

Sziasztok:anna