Sziasztok!

Kitérőt tennék ma, és azt is feltárnám, miért írom ezt a naplót.

Néhány hete eszembe jutott, hogy mit szeretek a legjobban, és mihez értek valamennyire. A válaszokat számbavéve arra gondoltam, hogy a tanult szakmám, ami az újságírás, a dolgozott szakmám, ami titkárnő-asszisztens, és amihez egy kicsit értek, az pedig az álláskeresés.

Tehát adott volt a blogírás elkezdése.

De, halkan megsúgom, hogy készülőben van egy nagyon érdekes honlapom, ami sok irodai  területen dolgozó titkárnőt, asszisztenst, adminisztrátort, adatrögzítőt, ügyfélszolgálati asszisztenst, recepcióst vonzhat.

Mindenféleképp érdemes követnetek a jelen naplót, hiszen már most is igyekszem hasznos és érdekes információkat szolgáltatni a fenti kollégáknak.

Azért szerettem volna az álláskereséssel kezdeni az ismerkedésünket, mert ez egy nagyon lényeges dolog, ha ezt valaki felületesen végzi, akkor rosszul dönthet egy állás elfogadásakor, és utána csak saját magát okolhatja. ( Vagy inkább a körülményeket!)

Annak érdekében hogy nektek segíteni tudjak, így ismeretlenül és egyedül arra jutottam, hogy legjobb az elején kezdeni a közös történetünket! Az elején, ami egy okos, átgondolt álláskeresés.

Bejegyzéseim írásakor a saját tapasztalataimat osztom meg veletek -erre utalhat néhány személyes megjegyzésem-, de rengeteg hasznos információt olvastam, hallottam, láttam, amit szintén nem zárok el előletek.

Lehet, most azt gondoljátok: "Ennek a nőnek ennyi személyes tapasztalata van? Te jó ég! Hány munkahelye volt már?" Biztatásképp csak annyit, egy kezem elég hozzá, hogy megszámoljam, mennyi helyen dolgoztam eddig.

De amire nagyon büszke vagyok, hogy önerőből, semmilyen kapcsolatrendszerrel ( ugyanis vidékről származunk mindketten a férjemmel), Budapesten, titkárnői munkakörbe mindig 1 hónap alatt találtam munkát. 

Miért sikerült? Mert alkalmaztam azokat a szabályokat, amikről beszélek. Mindig teljes munkaidőben, -értsd: gőzerővel- álláskeresésben voltam. Kitartóan küldözgettem postán(!) a jelentkezéseimet és az önéletrajzaimat. Semmikor nem voltam rest elmenni az interjúra, bárhol is volt helyileg.

Mondhatod, szerencsém volt! Én nem szerencsének mondanám, hanem inkább elszántságnak. Állást kellett találnom, mihamarabb, mert fizetni kellett a számlákat, és egyáltalán nem kenyerem a tétlenség.

Apropó! Ha már az álláskeresés útján jársz, légy nagyon elszánt, és alakítsd úgy, hogy lehetőleg mindennapra jusson valami elintéznivalód: állásinterjú, önéletrajz küldés, új állásajánlatok böngészése stb. Tudod miért fontos ez? Mert ha elfoglaltságod van, akkor van miért felkelned reggel, hasznosnak érzed magad, nincs lehetőséged önsajnálatba merülni azért mert nincs munkád!

Ez az a felfogás, ami meglátszik rajtad, ami körülvesz téged, amitől érdekes leszel egy munkaadó szemében! Hidd el, a kudarc csak átmeneti, és nem leszel mindig állásnélküli!

Holnap folytatom, addig is szép napot mindenkinek!

Még mindig várom a hozzászólásokat, és a tiltakozásokat is. Használjátok ki a véleménynyilvánítás lehetőségét! :)

Sziasztok:anna