Sziasztok!

Nemrég ott tartottam, hogy a felmondólevél megírása csak az álláskeresés utolsó lépése lehet. Ezen helyesbítenék utólagos engedelmetekkel.

Tehát a felmondólevél megszerkesztése és benyújtása egy olyan pillanat kell legyen, amikor már úton vagy az álláskeresés nehéz és sok buktatóval teli útján.

Most hallom az ellenvetésed: "Oké, de mikor tudok állásinterjúra menni, ha dolgozom!!"

Beletaláltam? Tényleg erre gondoltál? (Elárulok egy titkot: amikor a párom minden alkalommal óva intett ettől az elhamarkodott lépéstől, magamból kikelve, vörös arccal ordítottam a fenti mondatot! Pedig csak meg kellett volna hallgatnom a tanácsát... )

A hogyan és mikor tudok elmenni interjúra, ha dolgozom, kérdésre is választ adok, nemsokára.

Tehát, a lényeg az, hogy először higgadtan gondold át hol szeretnél dolgozni, milyen munkakörben stb. Nem mondom el újra, lapozz vissza a naplóban. :)

Figyelj, most jön a lényeg: ha ezen túl vagy, még mindig tartsd kézben a tollat, és kezdj hozzá lépésekre bontani az álláskeresés folyamatát.

Állíts össze egy lépéssort, aminek a segítségével már a folyamat elején látod a végét.

Javaslom bontsd heti időközökre a tennivalókat, így ellenőrizni tudod, hogy éppen hol tartasz, és a hét végén összegezni tudod az elért eredményeket! Tudom, hogy nagyon nehéznek tűnik, és tényleg nem könnyű, de kárpótoljon a tudat, hogy tevőlegesen teszel a jövőd érdekében, és nemcsak tétlenül várod hogy megtaláljon álmaid állása!

Vedd kezedbe a sorsod, kezdeményezz, ne állj be a siránkozók és a tétován ácsorgók táborába!

Még egy jótanács így a végére: az álláskeresés ugyanolyan munka, mint az, amit eddig végeztél! Ezért csináld ugyanolyan precízen, meglásd megéri!

Várom hozzászólásaitokat, véleményeteket, és ellenvéleményeteket!

Hozzászólni a cím melletti szólj hozzá! cimkén lehet.

Ne fogjátok vissza magatokat!

További szép napot mindenkinek!

Sziasztok:anna

Sziasztok!

Legutóbb ott hagytam abba, hogy célszerű először megbeszélni a vitás ügyeket, mielőtt elkezdenénk vadul új állást keresni.

Képzeljétek el, hogy nagyon elegédetlenek vagytok már a jelenlegi munkahelyetekkel, a munkatársakkal, egyáltalán az egész helyzettel. Mihez kezdtek először?

(Oké, azután, hogy sírva, netalán kiabálva hangot adtok annak, mennyire agyatokra mennek már a dolgok.)

Az első lépés - legalábbis nekem mindig ez volt- megírjátok a felmondásotokat, ami lehetőleg azonnali hatályú lesz. Ez az a pont, amit ma már senki nem engedhet meg magának, hacsak nincs egy megértő és szerető társa, aki nem azzal esik az embernek, hogy: "és miből fogunk megélni?!"

Tehát figyelem: a felmondólevél megírása, csak az utolsó lépés lehet a folyamatban, különben egy olyan kényszerhelyzetben találod magad, ahonnan csak a fent említett társad tud kihúzni, nem mellesleg nagy veszekedések árán. (Tapasztalat amit most írtam, de semmiképp sem egy felemelő emlék!)

Mint látjátok, én elég hirtelen haragú emberke vagyok, akit az érzelmei irányítottak mindig is. De szólok időben, hogy elkerülhetitek a hibáimat, mert tudjátok "a buta ember a saját kárán tanul, a bölcs ember pedig máséból!'

Egyszóval a betelik a pohár érzése után az első lépés, a gondolkodásé!

Üljetek le magatokban, és gondoljátok át, hogyan tovább! Merre indultok el az életben? Maradtok a meglévő pályátokon, vagy esetleg egy teljesen más munkaterületen próbálnátok ki  magatokat? Kedvet éreztek még az irodai munkához, az alázathoz és minden egyébbel, ami ezzel jár? Vagy inkább jobban szeretnétek egy kicsit a magatok urai lenni? Régóta játszadozol a gondolattal, hogy pl. marketinget kellene tanulnod? Vagy érdekel a feng shui? Stb. stb. 

Biztos emlékeztek valamelyik alkalommal megemlítettem a jövőtervet. Mondhatnám divatos szóval élve:életpályának is.

Amikor a munkahelyváltáson gondolkodsz, mindig érdemes egy kis időt szánnod a jövőtervedre. Mi is ez? Tulajdonképpen egy lépcsőhöz hasonlít, ami nem más, mint az életed.  Vagy most valahol, és képzeld el, hogy milyen lesz az életed 5 év múlva! Mivel fogsz foglalkozni? Lesz saját vállalkozásod? Netán családot alapítasz és lakást vesztek? Vidékre költözöl és gazdálkodni fogsz? Esetleg külföldön próbálsz szerencsét és egyben nyelvet is tanulsz? Vagy karitatív munkát fogsz végezni egy alapítványnál?

Megannyi kérdés és hozzá számtalan felelet is tartozik. Szánj időt magadra, az életedre, a jövődre!

Ezzel zárom most mondanivalómat, abban bízva, hogy megfogadjátok a tanácsomat, és higgadtan, nyugodtan, megfontoltan átgondoljátok a jövőtöket!

További szép napot mindenkinek!

Még mindig várom a hozzászólásaitokat, véleményeteket, esetleges ellenvetéseiteket!

Sziasztok:anna

Sziasztok!

Azt hiszem elérkeztünk ahhoz a ponthoz, mi a teendő akkor, amikor megfogalmazódik bennünk a munkahelyváltás gondolata.

Amikor valakiben először tudatosul az a felismerés, hogy reggel, ébredés után az első gondolata: "Jaj, már megint egy újabb munkanap, ismét végig kell hallgatnom a magánéleti fejleményeket, nem bírok ki több pletykát, és egyáltalán elegem van az egészből!!" Na ez az a pont, ahol megvesszük az első hirdetési újságot, esetleg szabadidőnkben beregisztrálunk egy-két álláskereső oldalra, csak úgy, érdeklődés szinten.

És itt az első buktató: nem gondoljuk át, miért keresünk másik állást? Talán a munkahelyi viták elől menekülünk? Nem tudunk kijönni a kollégáinkkal? Messze van az iroda és sokat kell utazni? Túl sok a tennivalónk, állandóan határidős munkánkkal látnak el minket? Esetleg az elismerés hiányzik nekünk? Vagy túl sokat kell túlórázni, emiatt kiszámíthatatlan az életünk? 

Tulajdonképpen ezek a leggyakoribb indokok az álláskeresés elkezdésében.

De egy fontos dolgot ne feledjünk: a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket!

Tudom közhely amit írtam, de van igazság benne. Tapasztalatból mondom azt, ha egy dolgot nem oldottam meg az adott helyen és időben, az élet újra elém hozta,  csak máskor és máshol. Egészen addig, amíg nem voltam hajlandó foglalkozni a megoldásával.

Tehát: ha elhatároztuk azt, hogy álláskeresésbe kezdünk, először is gondoljuk át, mi az a dolog, ami miatt váltani szeretnénk. Most magam ellen fogok beszélni, de mégis azt mondom, hogy próbáljuk először a problémát megoldani, megbeszélni az érintettel a minket bántó helyzetet, és csak akkor érdemes másik állás után nézni, ha a beszélgetés nem vezetett sehova, a helyzet nem változik, sőt lehet még rosszabb is lett.

Ha hasonló helyzetben vagytok, fontolgatjátok a munkahelyváltást, először beszéljétek meg a helyzetet és csak azután kezdjetek önéletrajzírásba.

Következő alkalommal innen folytatom!

Addig is mindenkinek szép napot!

Sziasztok:anna

Sziasztok!

Arról szeretnék néhány szót szólni, hogyan is néz ki a titkárnők világa, ma.

Egyáltalán: ki lesz ma titkárnő?

• Aki nem talál végzettségének, diplomájának megfelelő állást.
• Vagy, aki középfokú végzettséggel rendelkezik, beszél -vagy legalábbis ért- valamilyen idegen nyelvet, a számítógépet ismeri, netalán meg tud írni egy levelet.
• Sokan csak átmeneti jelleggel vállalnak valamilyen irodai állást, amíg befejezik felsőfokú tanulmányaikat.

Leginkább a fenti kategóriákból kerülnek ki a titkárnők, adminisztrátorok és az  asszisztensek.

De vajon ők elgondolkodtak már azon, hogy ez csak parkolópálya az életükben? Innen nem fognak tudni továbblépni, mert nincs meg az elkötelezettségük a munkájuk iránt. Azért dolgoznak ezek az emberek titkárnői állásban, mert jobbhíján dolgozni kell valahol. Aztán amikor a munkahelyükön egyre szaporodó kihívásokkal kényszerülnek szembenézni , rájönnek arra, hogy nem jó helyen vannak, és azonnal a munkahelyváltáson kezdenek el gondolkozni.

Ez az a pont, ahol egy személyre szabott jövőtervezés sokat segíthet. A jövőterv nem egy bűvös szó, egy képlet, amit csak néhány kiválasztott ismerhet. Ez egy olyan átfogó kérdéssor, amivel pontos képet kapunk önmagunkról, elvárásainkról, arról merre tartunk az életben és hová szeretnénk eljutni.

Talán még annyit a fentiekhez, hogy kialakulóban van egy izgalmas kezdeményezésem, aminek keretében a jövőtervről is többet fogtok megtudni!

De azt hiszem már ennyit elég lesz, legközelebb folytatom!

A legközelebbi találkozásunkig, mindenkinek szép napot!

Ne feledjétek, várom hozzászólásaitokat, véleményeteket, esetleges tiltakozásaitokat!

Sziasztok:anna

Sziasztok!

Elhatároztam, hogy lehetőség szerint naponta, de legalább 1-2 naponta írni fogok a naplómba, ha másért nem, csak úgy, magamnak.

Elgondolkodtam azon, hogy mekkorát változott a világ. Régi filmekből, sőt talán a saját életünkből is emlékszünk még a régi tipikus titkárnő-modellre, aki gépelt, kávét főzött, és fogadta a vezérigazgató vagy egyéb feljebbvalója vendégeit.

De hol vagyunk már ettől a nyugodt, és sokszor irigyelt titkárnői munkától!!

Ha 'csak' ennyi lenne egy mai titkárnő munkája, valószínűleg sokunknak lenne sokkal több energiája a nap végére.... A mai titkárnő már a fentieken túl mindent elintéz, ami egy cég napi életében előfordul, legyen szó prezentációról, ügyfélkezelésről, vagy jegyzőkönyvírásról.

Azért hála az égnek, a modern technikával jóval könnyebb a dolgunk, de ezáltal sokkal több elvárásnak és kihívásnak kell megfelelnünk nap mint nap.

Ma arra lennék kiváncsi, hogy: Szeretnétek-e hagyományos titkárnők lenni, vagy jól érzitek magatokat a "modern mindenes" szerepében?

Várom válaszaitokat, véleményeteket, hozzászólásaitokat!

Szép napot mindenkinek!

Sziasztok: anna

Sziasztok!

Ígéretemhez híven ma folytatom tegnap megkezdett mondatomat.

Tehát napjainkban egyre inkább megszokottá válik az, hogy a főnökeink néha szokatlan kérésének is eleget teszünk. Mivel ugye az ő alkalmazottai vagyunk, hát engedelmeskedünk.

Szerintetek mennyire fér bele egy titkárnő életébe az, hogy falazzon a főnöke randevúját illetően? Vagy például nyaralást szervezzen a főnöke feleségének? Tényleg, ha valaki ezzel jönne oda hozzám, valószínűleg első pillanatban nem is tudnék mihez kezdeni a meglepetéstől!

Pedig most már tényleg arrafelé tolódik a hangsúly, hogy egy titkárnőnek többnek kell lennie annál, hogy legépeli a leveleket, emailt küldözget, meghívókat rendel stb. stb.

De vajon hol a határ? Meddig titkárnői tevékenység valami és mikortól személyi asszisztensi? Mikor mondhatjuk azt, hogy: bocsi, de ez már nincs benne a munkaköri leírásunkban?

Ide kézenfekvőnek látszik az alábbi kérdés: Neked mi volt a főnököd eddigi legextrémebb kérése?

Várom hozzászólásaitokat, véleményeteket! Ha nem értesz egyet, vitatkozhatsz is velem! :)

További szép napot mindenkinek!

Sziasztok:anna

Sziasztok!

Engedjétek meg, hogy egy személyes örömöt megosszak veletek!

Bevallom, ez a blog azért készült, mert egy tanfolyamon veszek részt, és a tanfolyam- vezető kérésére megalkottam a titkarnoklub.blog.hu-t. Vagyis ezt a "kicsi-naplót", ahogy én hívom.

Szóval, egy kicsit bizonytalan voltam az elindításkor, hogy vajon kíváncsiak lesztek-e rám és a mondanivalómra! És most jöjjöj az örömhír: a statisztikáim jónak tűnnek, hála az érdeklődéseteknek!

Nagyon köszönöm az eddigi figyelmeteket és igyekszem mindig aktuális témákat és híreket feltenni a naplóba!

Most jut eszembe: olvastam egy cikket arról, hogy a titkárnők néha egészen rendkívüli megbízásokat is teljesítenek a főnökük kérésére... Azt hiszem legközelebb innen folytatom!

Ígérem holnap, azaz július 17-én újra jelentkezem!

Addig is szép napot mindenkinek!

Sziasztok:anna

Sziasztok!

Üdvözlök minden kedves látogatót a naplós-oldalamon!

Örülök, hogy itt lehetek veletek, és biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogjuk magunkat érezni együtt!

Kinek íródik ez az oldal? Igazándiból nekünk, akik egy munkahelyen dolgozunk, általában észrevétlenül, de legtöbbször nélkülözhetetlenül. A férjem szokott azzal példálózni, hogy amikor egy igazgató nem megy be a munkahelyére 2 napig, nem tűnik föl senkinek. De mi történik, ha a titkárnő nem megy be reggel dolgozni? Hogyis mondjam:egyszerűen csak megáll az élet!  :)

Mint látjátok, igyekeztem olyan témát találni, ami közel áll hozzám. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért is szeretek titkárnő lenni? Azt találtam, hogy erre a kérdésre annyiféle válasz lehetséges, mint ahányan az adminisztratív szakterületen dolgozunk.

Ezekre a válaszokra lennék kíváncsi, ki hogy látja: miért jó titkárnőnek lenni?

Ez akár lehetne egy témaindító kérdés is.....

Igen, legyen ez az első témánk, amiről beszélhetünk!

Várom hozzászólásaitokat, véleményeteket!

Írjatok bátran a lap alján található komment mezőbe, legyünk egy igazi csajos közösség! :)

További szép napot mindenkinek!

Sziasztok: anna